I. fejezet: Találkozás egy régi szerelemmel

 

Vicky: - Szia, anya! Meg jöttem! Hol vagy?
 Anya : - Szia, kicsim! Itt a konyhában. Elfáradtál mi?
Vicky: - Mit csinálsz? Igen elfáradtam, úgy hogy megyek és le fekszek egy kicsit. Jó?
Anya: - Kár, pedig vár rád valaki kint az udvarban.
Vicky: - Ki az? Mikor jött?
Anya: - Hmm…. Már 14:00-tól itt van és rád vár.
Vicky: - Jó, de ki az?
Anya: - Menj ki és meglátod!
 
A lány kíváncsian ment ki a kertbe, hogy megnézze ki lehet az a titokzatos idegen aki rá vár. Nem is volt olyan idegen az a férfi a lány számára. A volt történelem tanárja volt az, akivel a nyári szünetben szoros barátságot kötött.
 
 József : - Szia Vicky! Hogy ment a suli?
Vicky (meglepődve): - Hogy-hogy te itt? Fárasztó volt, mint mindig.
 József  (gondterhelten és idegesen): - Értem. Mondanom kell valamit. A szüleiddel már beszéltem és bele egyeztek.
Vicky: - Mit és mibe?
 József : - Emlékszel még az általánosban történtekre?
Vicky: - Azok felejthetetlenek, de melyikre gondolsz pontosan?
 József : - Arra, amikor …
Vicky: - Amikor?
 József : - Amikor meg írtad nekem, hogy mit érzel irántam.
Vicky: - Igen. Azt, sohasem felejtem el.
 József : - És még mindig ugyanígy érzel? Kérlek, mond meg az igazat!
Vicky: - Minek?Úgy sem változtat a dolgokon semmit. Mi örökre barátok maradunk és semmi más,ez a sorsunk.
 József : - De nekem tudnom kell! Kérlek! Mert amit mondani fogok az az érzéseiddel kapcsolatos és megváltoztathatja mindkettőnk életét.
Vicky: - Hát jó. Még mindig ugyanúgy szeretlek mint akkor. Megírtam, hogy sohasem foglak elfelejteni és mindig várni fogok rád.
 J óz sef: - Akkor nem kell már többé rám várnod.
Vicky: - Ezt, hogy érted?
József: - Úgy értem, hogy én is szeretlek.
Vicky (döbbenten): - Tessék?
József: - Későn ébredtem rá, hogy én is ugyanúgy szeretlek. Biztos vagyok benne. Vicky,hidd el teljes szívemből szeretlek. És azt is be kell vallanom, hogy én igazából már általános iskolában is éreztem valamit irántad. Csak nem akartam még magamnak sem bevallani. Azért követtelek, azért néztelek és azért voltam veled annyira kedves. És az Anikó azért figyelt téged annyira, mert megkérdeztem, hogy segítsen kideríteni nekem, hogy te is szeretsz-e. És azért nem mondtam meg neked hamarabb mert nem tudtuk, hogy mit érzel, mert nem mutattad ki. De miért nem?
Vicky: - Emlékszel még arra a levélre amit a Lucával küldtem?
József: - Igen. Miért?
Vicky: - Mert abban mindent leírtam. Csak te nem olvastad el. De miért nem?
József: - Ne haragudj, csak azért nem olvastam el mert össze voltam zavarodva. És nem tudtam, hogy mit tegyek. Ne haragudj.
Vicky: - Nem haragszom. Ismerős érzés.
József: - Nah mit mondasz?
Vicky: - Azt ,hogy… próbáljuk meg!
József: - Jaj kedvesem! Szeretlek! Szeretlek, és soha ne akarlak elveszíteni. Ne hagyj el soha, soha! Jó?
Vicky: - Soha nem hagylak el! Ígérem.
József: - Szeretlek kedvesem!Hívhatlak így?
Vicky: - Igen, persze.
 
Megölelték, megcsókolták egymást, de itt egy időre véget ért a boldogságuk.